Vezetőség

Card image cap
Györgyey János

Elnök

ELKH - Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Szeged

Card image cap
Kolbert Zsuzsanna

Alelnök

Szegedi Tudományegyetem

Card image cap
Csiszár Jolán

Titkár

Szegedi Tudományegyetem

Card image cap
Czégény Gyula

Vezetőségi Tag

Pécsi Tudományegyetem

Card image cap
Fodor Ferenc

Vezetőségi Tag

Eötvös Lóránd Tudományegyetem

Card image cap
Janda Tibor

Vezetőségi Tag

ELKH, Agrártudományi Kutatóközpont, Mezőgazdasági Intézet

Card image cap
Máthé Csaba

Vezetőségi Tag

Debreceni Egyetem

Tagjaink

Tagjaink a következő kutató intézetekben és egyetemeken dolgoznak
Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Növénybiológiai Intézet, Szeged
Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Agrártudományi Kutatóközpont, Mezőgazdasági Intézet, Martonvásár
Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológiai Intézet, Budapest
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Savaria Egyetemi Központ, Szombathely
Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, Természettudományi Kar, Biológiai Intézet, Növénytani és Növényélettani Tanszék, Eger
Széchenyi István Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Növénytudományi Tanszék, Mosonmagyaróvár
Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Biológiai és Ökológiai Intézet, Debrecen
Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Biológiai Intézet, Növénybiológiai Tanszék, Pécs
Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Biológia Intézet, Növénybiológiai Tanszék, Szeged

A Sciencia Amabilis Alapítvány díjazottjai
A Farkas Gábor Emlékérem nyertesei

 Year  Name
 2021  Imre Vass
 2021  Béla Böddi
 2017  Irma Tari
 2017  Ilona Mészáros
 2014  Győző Garab
 2011  György Borbély
 2009  Zoltán Tuba
 2008  Endre Lehoczki
 2005  Zoltán Szigeti
 2003  János Suba
 2002  László Erdei
 2001  Ferenc Zsoldos
 2000  Hartmut K. Lichtenthaler
 2000  Gábor Horváth
 2000  Edit Cseh
 2000  Matilde Barón
   Mihály Maróti 
   Ferenc Láng
   Zoltán Király
   Dénes Dudits

Akikre emlékezünk

Cseh Edit

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Növényélettani és Molekuláris Növénybiológiai Tanszék

(korábban Növényélettani Tanszék)

(1926-2021)

 

Cseh Edit 1926. augusztus 16-án született Tejfalun. 1947-ben iratkozott be az akkor még Pázmány Péter nevét viselő tudományegyetemre, biológia-kémia tanári szakra, ahol 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen megkapta tanári diplomáját.

1950-től dolgozott a Növényélettani Tanszéken: egy évig hallgatóként, az MTA ösztöndíjasaként, majd mint gyakornok, tanársegéd, 1959-től adjunktus, 1969-től docens. Mintegy 65 éven át folyamatosan részt vett a tanszék munkájában. Összeállította a növényélettani gyakorlatok anyagát, majd munkatársakkal négy gyakorlati jegyzet megírásában vett részt. A szakbiológus képzés megindulásánál a növényélettan szakosok óraterveinek kidolgozását segítette. Számukra speciális kollégiumokat tartott, ezek anyagából két jegyzete jelent meg. Megszervezte és három éven keresztül vezette nyári gyakorlataikat.

Több évtizeden keresztül vezetett gyakorlatokat a biológia-kémia és a biológia-földrajz szakos hallgatóknak, előadást tartott a növényélettan témakörében az ásványi táplálkozás, és a vízforgalom kérdéseiről. Szigeti Zoltánnal kialakították a „Növényi ökofiziológia” speciális kollégium anyagát. A szakirányú képzésben a „Növényélettani vizsgáló módszerek” oktatásában vett részt, a doktori képzés keretében a „Növények ionfelvétele és ásványi táplálkozása” címmel tartott előadást. Megírta a Láng Ferenc által szerkesztett „Növényélettan” c. jegyzet és az 1998-ban megjelent „Növényélettan. A növényi anyagcsere” című, az ELTE Eötvös Kiadó által megjelentetett tankönyv „Vízforgalom” és „Anyagfelvétel , anyagszállítás a növényben” című fejezeteit.

Biológus és mikrobiológus hallgatók számára radioaktív izotópokkal végezhető gyakorlatokat szervezett és vezetett. Vezetésével számos hallgató készítette el a diploma munkáját, akik közül később többen vezető egyetemi oktatói, vagy kutatóintézeti funkcióba kerületek. Az oktatásban azt tartotta szem előtt, hogy a hallgatók megértsék a bonyolultabb összefüggéseket is. Emellett nagy súlyt helyezett arra, hogy a hallgatók mindig megismerjék a legújabb kutatási eredményeket. Oktató munkáját „Kiváló munkáért” kitüntető jelvénnyel, „Trefort Ágoston” emléklappal és „Pedagógus szolgálati emlékéremmel” jutalmazták és 2001-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével ismerték el.

Tudományos munkája az ásványi táplálkozás területén végzett kutatásokkal kezdődött, ebben a témakörben írta meg kandidátusi disszertációját is. Ez a munka a gyökér szerepével foglalkozott, valamint azokkal a nitrogén-formákkal, amelyek a gyökérből a hajtásba szállítódnak, különös tekintettel a nitrát nitrogénre. Kutató munkája során a későbbiekben is mindig a növényi anyagfelvétel és transzlokáció érdekelte. A gyökér esszenciális aminosav- és peptidfelvételének tanulmányozása során munkatársaival közös, fontos eredményük volt annak megállapítása, hogy a néhány aminosavból álló peptidek sokkal gyorsabban vevődnek fel, mint az őket alkotó aminosavak. Kimutatták, hogy az aminosavak, a búza gyökérbe ellenirányú transzporttal vevődhetnek fel. A haloid ionokkal foglalkozó kísérleteik eredménye, a Nature-ben történt megjelenés után, ma már tankönyvek anyaga.

Az alkalmazott kutatások területén több mint 10 évig dolgozott a Chinoin Gyógyszergyárban kifejlesztett új potenciális herbicid hatóanyagok tesztelésével. Ebből a munkából több nemzetközi szabadalom született. A Központi Kémiai Kutató Intézet munkatársaival a szerves hulladékok kelátképzőként való felhasználását tanulmányozta, elsősorban a növények vashiányának megszüntetése érdekében.

Társszerzőkkel megjelent publikációinak száma meghaladta a 130-at, amelyek között kongresszusi kiadványok és könyvrészletek is szerepelnek. Az Akadémiai Kiadónál megjelent és társszerzőkkel írt „Transport Processes in Living Organisms” című könyv az MTA nívódíjában részesült.

A Magyar Növényélettani Társaság alapító tagja. 1999-ben Farkas Gábor emlékéremmel tüntették ki. Ugyancsak alapítója és 27 éven át szervezője a Membrán Transzport Konferenciák növényi membránokkal foglalkozó szekciójának. Munkája elismeréseként Romhányi díjban részesült.

Elhivatottsága, munkájának szeretete, precízitása, munkabírása példaként szolgált hallgatói, kollégái számára. Határtalan szakmai tudásával, önzetlenségével, emberségével segítette a környezetében élők munkáját, előrehaladását. Emlékét tanítványai, munkatársai őrzik.

2022.01.13.

Fodor Ferenc

docens

Láng Ferenc

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Növényélettani és Molekuláris Növénybiológiai Tanszék

(korábban Növényélettani Tanszék)

(1942-2016)

 

Láng Ferenc 1942. július 19-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE Természettudományi Karán végezte 1960 és 1965 között. Diplomamunkáját az akkori Származás- és Örökléstani Tanszéken készítette a karotinoidszintézis rendellenességeinek öröklődése témakörében. Az egyetem elvégzése után is a Származás- és Örökléstani Tanszéken maradt előbb gyakornoki, majd tanársegédi beosztásban. Egyetemi doktori értekezését 1966-ban védte meg "summa cum laude" minősítéssel.

1967 és 1970 között aspiráns volt a SzUTA Biokémiai Intézetében. Itt kezdett el foglalkozni a kloroplasztisz organizáció egyes lépéseivel, részletesebben a protoklorofillid fototranszformációjának vizsgálatával. Kandidátusi értekezését "A zöldülés folyamatának vizsgálata normális és mutáns kukoricában" címmel készítette el és védte meg 1970-ben.

Az aspirantúra után, 1971-től ismét a Származás- és Örökléstani Tanszéken dolgozott adjunktusi, majd 1973-tól docensi beosztásban. Még ebben az évben áthelyezték a Növényélettani Tanszékre és megbízást kapott a tanszék vezetésére. Ezt a pozíciót 29 éven át, 2002-ig töltötte be. Nagy szerepe volt a tanszék kutatási profiljának korszerűsítésében, amennyiben irányítása alatt honosodott és erősödött meg a tanszéken a fotoszintézis egyes folyamatainak, vagy a nukleinsavaknak a kutatása, mely utóbbi aztán a molekuláris biológiai jelleg kifejlődéséhez vezetett. Az általa vezetett kutatócsoport tudományos munkája a fotoszintetikus apparátus molekuláris organizációjának egyes kérdéseire irányult. Ezen belül elsősorban a pigmentrendszerek kialakulását és a különböző tényezők – főként a fény – ebben betöltött szerepét vizsgálta. Részletesen foglalkozott az etiolált növények zöldülési folyamata során a klorofill és prekurzorai egyes spektrális formáinak kialakulásával, a klorofill-protein komplexek szerveződésével, a fotoszintetikus funkciók megjelenésével, valamint a kloroplasztisz fehérjeszintézis szerepével a zöldülési folyamat során. Ez a kutatócsoport a hetvenes évek közepétől a hazai fotoszintézis kutatások jelentős, meghatározó bázisává vált, amit a későbbiekben a munkatársak szakmai minősítettsége, a szerzett PhD, kandidátusi, akadémiai doktori fokozatok, címek, habilitációk jeleznek. Nem lehet munkásságáról szólni anélkül, hogy a tananyagot korszerűsítő, fejlesztő törekvését jellemzendő, a szerkesztésében megjelent tankönyveket, jegyzeteket ne említenénk. Számos egyetemi jegyzetet írt és szerkesztett. Legjelentősebb műve egy átfogó egyetemi tankönyv, a „Növényélettan. A növényi anyagcsere” című, ami több kiadást is megélt, s a biológusok, a biológia tanárok képzésében országszerte alkalmazott tankönyvvé vált.

Három évtizeden át vezetni egy tanszéket, komoly teljesítmény. Ha valakiről, akkor róla mindenképpen el lehet mondani, hogy iskolateremtő egyéniség volt, aki már a tanszékre kerülésekor, s az azt követő teljes vezetői időszaka alatt is tehetséges fiatalok felvételével, valamint racionális kutatási profilbővítéssel, műszerfejlesztésekkel folyamatosan korszerűsítette a tanszéket.

1995-ben habilitált, majd 1998-ban megvédte akadémiai doktori téziseit. 1997-ben egyetemi tanári kinevezést kapott a Növényélettani Tanszékre, és elnyerte a Széchenyi professzori ösztöndíjat is. 1973-tól tartott növényélettan főkollégiumi előadásokat. Kiváló előadó volt. Zengő hangja, jól érthető és élvezetes előadásmódja emlékezetessé tette a tárgyat a hallgatók számára. Részt vett a doktori képzésben is, egy ideig alprogramvezető volt.

Tevékenysége nem korlátozódott az oktatásra, kutatásra, hiszen munkássága alatt mindig aktívan részt vett az egyetemi, kari és általában a hazai és nemzetközi szakmai közéletben is. De a puszta tisztségekből adódó kötelezettségeken, feladatokon túlmenően is az egyetemi oktatás és kutatás ügyeiért való kiállás mindig szívügye volt.

1977 és 1982 között az ELTE Természettudományi Kar tudományos és gazdasági dékánhelyettese, majd 1983 és 1989 között a Biológus Tanszékcsoport vezetője volt, majd 1997-ben ismét dékánhelyettesi megbízást kapott 4 éves időtartamra, melynek keretében a TTK tudományszervezési és nemzetközi kapcsolatait irányította. 2001 és 2005 között a Kar dékánja volt. 2006-ban a Biológiai Intézet Professzori Tanácsának elnökévé választották.

Szakmai, közéleti tevékenysége kapcsán meg kell említeni, hogy a Tudományos Minősítő Bizottság Kísérleti Biológiai Szakbizottságának titkára, majd tagja volt. 1997 és 2001 között az ELTE TTK Doktori Tanácsának elnöke, 1999-től 2005-ig a TTK Habilitációs Bizottságának elnöke volt. Alapító- és elnökségi tagja volt a Magyar Növényélettani Társaságnak, tagja volt az Európai Növényélettani Társaságok Szövetségének, a Nemzetközi Fotoszintézis Társaságnak, és az Európai Fotobiológiai Társaságnak. 1996-tól 2002-ig az MTA Növényélettani Bizottságának titkára volt, majd 2005-ben elnökké választották.

1999-ben több évtizedes szakmai munkájáért Farkas Gábor emlékéremmel tüntették ki. 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést, 2005-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem az egyetem legmagasabb kitüntetését, az ELTE Emlékérem kitüntetést adományozta több évtizedes oktató-, és kutató munkájáért, valamint közéleti tevékenységéért. Láng tanár úr közvetlen, derűs, jó humorú ember, munkatársait készséggel segítő kolléga volt, olyan ember, akinek emlékét mindenki jó szívvel megőrzi, aki csak ismerte.

2022.01.13.

Fodor Ferenc

docens